Máig emlékezeteset alakított mint Mujkó (Huszka: Gül Baba), Meneláosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár: A víg özvegy). Egyéni humorú, kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Népszerűségét csak fokozta méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, akrobatikus "ügyetlensége". "Hoztam maguknak egy kis pesti levegőt" Filmezni 1937-ben kezdett, itt is kamatoztatta egyedülálló tehetségét. Néhány emlékezetes cím: Fizessen, nagysád (1937), Egy bolond százat csinál (1942), Egy szoknya, egy nadrág (1942), Mágnás Miska (1948), Fel a fejjel (1954). Személye miatt ezek a filmek annyira időtállóak, hogy még ma is próbára teszik a rekeszizmokat. Az emigráns magyarok is számtalanszor hívták vendégszereplésre, szinte minden földrészen megfordult. Amerikában léggömbbel a kezében lépett a színpadra: "Hoztam maguknak egy kis pesti levegőt" – mondta, és kiengedte a lufi tartalmát.
Figyelem! Hol is született a dinasztiaalapító? Helyes a válasz, Kecskeméten. A második gyermek ifjabb Árpád a következő év november 22-én már az anya szülővárosában, Sátoraljaújhelyen látta meg a napvilá 1911-ben került Pestre, a Király Színházba. Több mint húsz évig ott is maradt, és a fiai pályakezdéséig ő volt a legnépszerűbb színész Latabár. Remekül énekelt és táncolt, noha hízásra hajlamos, nagydarab ember volt. "Igazi operettbuffó. A kedély, a humor veleszületett adottsága volt. A nála alacsonyabb termetű, ragyogó táncos-komikussal, Rátkai Mártonnal nagyszerűen megértették, kiegészítették egymást. Az ő páros jeleneteik jelentették a Király Színház operett-előadásainak mindenkor a csúcspontját" – írták róla, hozzátéve azt is, hogy először őt nevezte Latyinak a közönsé később már csak Öreg Latyinak mondták, és a neve elé került az is, hogy "id. ", mivel a fiai, Kálmán és Árpád sokkal nagyobb sztárok voltak. Kálmán volt az idősebb, gyerekkorától a színpadra készült, 21 évesen lett profi, miután 1922-ben Rákosi Szidi színiiskoláját is elvégezte.
"A múlt héten Latabár Kálmán, városunk szülötte és a Nemzeti Színház tagja vendégszerepelt színpadunkon. (…) Jó közönséges színész. És bár megengedjük, hogy a kellő nagyságot elérni benne nem hiányzik a lelki tehetség, de egy-két organikus fogyatkozását olyannak tapasztaltuk, annyira útjában állnak, hogy azokat legyőznie – tekintve már meglehetősen előrehaladott színészi pályáját – aligha sikerülend. " A Borsod-Miskolci Értesítő színikritikusának sorai mai szemmel azért zavarba ejtők, mert legalább 80 éve a Latabár Kálmán név hallatán egy örökmozgó, örök mosolyú alak idéződik meg, akit idős korában is becéztek, és aki nemcsak az egyik legnagyobb magyar nevettető volt, de a hazai színjátszás egyik legnagyobb mestere is. Lassan ötven éve, hogy meghalt, de népszerűsége – elsősorban az olyan filmeknek köszönhetően, mint az Egy szoknya, egy nadrág vagy az Egy bolond százat csinál – sokkal kevésbé halványult, mint azon kortársainak, akiket már életükben nagy színészként emlegettek. De ez a siker egyúttal árnyékvető – legalábbis, ami a családi vonatkozásokat illeti.