Bár jelenleg sajnos nem ülhetünk be a kedvenc színházunk nézőterére, az internetnek köszönhetően szerencsére mégsem kell teljesen lemondanunk a színházélményről, csupán egy időre be kell költöztetnünk az otthonunkba. A koronavírus világszerte óriási nehézségek elé állított mindenkit, a kulturális szférára különösen nagy csapást mért: a tavasszal bevezetett karantén miatt törlődtek a koncertek, bezártak a mozik és elmaradtak az előadások. Bár ősszel néhány hétig újra élvezhettük a színház varázsát, november elején ismét arra kényszerültek az intézmények, hogy új megoldásokat keressenek a nézőik szórakoztatására. Szerencsénk van, hiszen a technikának hála már az is megoldható, hogy a színészek elhozzák a kultúrát az otthonainkba – bárhol is legyünk éppen. A járvány miatti kényszerhelyzetre reagálva létrejött például az e-Színház, melynek oldalán a Katona József Színházból, a Vígszínházból, a Radnóti Színházból is és az Örkény Színházból is közvetítenek bemutatókat, ám az élőben streamelt előadások mellett már rögzített felvételeket is meg lehet nézni a vemberben 12-én pedig debütál a SzínházTV is, ahol csütörtök esténként a legmagasabb, 4K Ultra HD minőségben nézhetünk meg előadásokat az Orlai Produkciós Iroda, a Katona József Színház, a Játékszín és a Centrál Színház műsorából válogatva.
A színész hozta talán mindenki közül a legelviselhetőbb játékot a képernyőre, hozzá viszonyítva még látványosabb volt, hogy az Izzyt játszó Laura Marano egyáltalán nem tudott felnőni a feladathoz. Nagy baj, hogy semmi kémia nem volt a férfi és női főszereplő között. Izzyről egyszerűen nem tudtuk elhinni, hogy aranyos szomszédlány lenne, akinek megesik a szíve az elesetteken. A filmben a mellékszereplők már egyenesen borzalmasak voltak. Az Izzyvel tartó két fodrászlány folyton rikoltozott, volt egy karakter, akinek a forgatásig sem sikerült megtanulnia, milyen az a francia akcentus, és a tragikus háttérsztorival rendelkező asszisztens, Walter sem zavart túl sok vizet. A Királyi bánásmódban egyébként az angol kiejtés valami brutális volt, ezúttal lehet, jobban jár az ember, ha inkább a szinkronos változatra szavaz. A Netflix romkomja semmi újat nem hozott a zsánerbe, valami nagyon hasonlót próbált eladni, mint a hazánkban 1989-ben bemutatott Amerikába jöttem. Csak abban a filmben ott volt egy karizmatikus és vicces Eddie Murphy, akinek köszönhetően egy emlékezetes darab lett a végeredmény.
A férfiember egész olcsón megússza az életközepi válságot, (például vesz egy új, feltétlenül szükséges sportautót), amikor mindjárt utoléri a kapuzárási pánik is – így nem tehet mást, meg kell adnia magát az ösztöneinek, és le kell cserélnie a nejét egy másik nőre. Csakhogy a feleségnek ehhez azért lesz még egy-két szava! Nem is beszélve a család régi barátairól (vagy friss ellenségeiről? ). A New York-i komédia immár közel másfél évtizede hódít a Centrál színpadán – okkal, hiszen nincs is szórakoztatóbb annál, mintsem másokat figyelni, amint az élethazugságaik lavinaként zuhannak a ereplők: Básti Juli – PhyllisNagy-Kálózy Eszter – CarolRudolf Péter – HowardPuskás Tamás – SamSztarenki Dóra – Juliet Rendező: Puskás Tamás
Szajki Péter Most van most című filmjét összesen öt díjjal jutalmazták a New York Film Awards-on. A fődíj mellett a filmnek ítélték a legjobb romantikus komédia, a legjobb eredeti történet díjait, emellett Tompos Kátya kapta a legjobb női főszereplő díját, míg Lovas Rozi a legjobb női mellékszereplői díjat. A New Yorkban öt éve alapított fesztiválon a jelenleg díjazott Most van most részt vesz a télen megrendezendő év végi fesztiválon is, ahol további díjra esélyes. Tompos Kátyával és Lovas Rozival is másodszorra forgattam filmet, mindkettőjükben azt szeretem, hogy képesek maximálisan a jelenre koncentrálni a forgatásokon, ezért kiemelkedő élmény velük dolgozni. Rendezőként ez az egyik legnagyobb öröm számomra: amikor a színészek munkáját is elismerik, hiszen szerintem nekik köszönhető a legnagyobb százalékban egy film ereje – mondta a rendező a színészek díjaira reflektálva. A Most van most című dramedyt Bulgáriába is meghívták a júliusban zajló Comedy Europe Film Festival programjába.
A főhősnő, Phylis pszichológus – pont Allen filmjeiből tudjuk, hogy a New York-i felsőbb osztályok számára a lélekgyógyász szinte alanyi jogon kiutalt, nélkülözhetetlen táplálék, minimum tizenöt éve járkálnak hozzá kitartóan, persze bármilyen látható eredmény nélkül. Allen ugyan – virtigli Manhattan-ben tanyázó értelmiségi módjára – minden filmjében terápiafüggő, és alteregóival is ezt művelteti, még sincs valami nagy véleménnyel az agyturkászokról. A Central Park West alapján úgy fest, a pszichológuson segít legkevésbé saját tudása – sokszor elsütött, örök toposz ez persze, de századszorra is vicces, mikor a dühöngve fel-alá járkáló és időnként derekas szeszmennyiséget legördítő asszony felfedezi, ugyanolyan játszi könnyedséggel ejtették át, mint a világ legostobább nőjét (ő az utolsó a városban, aki megtudja, hogy felszarvazták). Básti Juli kirobbanó formában van: energikus, temperamentumos, harsány és cinikus – az előadás dinamikájának működtetőgombja elsősorban az ő kezében van. Jó ritmusban, rutinosan és szórakoztatóan pakolja a színpadra a poénokat, és képes érzékeltetni a komikum repedésein lassan átszivárgó tragikumot is, egy munkájában sikeres, ám magánéletében megbukott, becsapott nő szomorúságát.
Woody Allen, Francis Ford Coppola, Martin Scorsese 1989-es filmje A New York-i történetek 1989-es amerikai filmantológia, amely három szakaszból áll; mindnek a központi témája New York.