Figyelje csak meg egyszer, milyen szívesen mondunk ki ítéleteket, főképp előítéleteket! Hányszor hallott már olyan mondásokat, hogy "A hoszszú hajú fiúk munkakerülők", "Aki megjárta a börtönt, az hamar visszaesik", "Ebben meg ebben az országban minden csupa mocsok"... Ez a lista sajnos végtelen, és mind azokra, akik rajta vannak, mind a lista készítőire káros. Hiszen csak azt mutatja meg róluk, hogy mennyire felszínesek, elfogultak, és a leggyakrabban rosszindulatúak is. Ha egyáltalán vállalja az ítélkezést, akkor ez az ítélet csak ennyi lehet: Minden jól van úgy, ahogy van. Minden jó, ami velem történik, jó, és ezért mindent el is fogadhatok. Ezzel a beállítottsággal egy cseppnyit közelebb kerülhetünk a tökéletességhez. Szuggesztió az előítéletek ellen "Mindent elengedek, ami nekem és a szellememnek határokat akar szabni. Kinyitom szívemet az életre, és mindent képes vagyok szeretettel fogadni. Mindennek, ami csak történik, megvan az értelme, ezért nem esik nehezemre, hogy új emberekre, új helyzetekre, bármilyen találkozásra nyitott legyek.
Kezdőlap / Könyvek / Ezotéria, spiritizmus, asztrológia / Ha nem boldogít, engedd el!
Ha pedig ilyen pozitívan állna hozzá a helyzetéhez, akkor a jövőre sem tudna másképpen gondolni, csak pozitívan. Hiszen a pozitív a pozitívat ilyen gyakorlatok segítségével rájöhet, miképpen tarthatja kézben a gondolatait, és egyre jobban érezheti magát. Élete megváltozik, kellemes tapasztalatokra tesz szert. Embertársai barátságosabbakká válnak, sikert sikerre halmoz, életöröme is nő. Hát nem elég ez ahhoz, hogy tegyen valamit és dolgozzon egy kicsit önmagán? Tudattalan beszédÉszrevette-e már, hogy hányan beszélnek csak úgy, anélkül, hogy valóban mondanának is valamit? Ezt én tudattalan beszédnek nevezem. A tudattalan beszéd természetesen a tudattalan gondolkodásból ered. Mi azonban elhatároztuk, hogy gondolatainkat is ellenőrzésünk alá vonjuk. Ezzel természetesen beszédünket is tudatosabbá tesszügyeljen egy napon át a szavaira. Este üljön le egy tiszta papírlap elé, és gondolja végig a napját. Gondolja meg: miket is mondott aznap? Mit akart mondani? Hogyan vették a többiek? Jegyezze le mindazokat a helyzeteket, amelyekben nem volt elégedett önmagá a gondolatain úrrá tud lenni, nem eshet nehezére a beszéd kontrollálása sem.
Amikor aztán hamarosan az esküvő után heves csípőízületi fájdalmak kezdték gyötörni, öntudatlanul ehhez a menedékhez folyamodott. "Nem volt egészséges" többé. Jól ellátta minden feladatát, de elérte, hogy hamarosan mind a család, mind a barátok tekintettel voltak a betegségére. Hanna megérezte, hogy hatalom adatott a kezébe. És most ő, aki eddig mindig az anyja hatalma alatt sorvadozott, egyszerre feléledt. Elegáns utakat keresett arra, hogy ezt az új és kellemes érzést kiélhesse: a család egyre kevesebbet mozgott, hiszen szegény Hanna sem ezt, sem azt nem tudta megcsinálni... Mostanra hatvanéves lett, jól bírt minden műtétet, és akár mankó nélkül is járhatott volna. Az orvos komplex gyógyulási tervet ismertetett vele, mozgásterápiával, gyógyfürdőkkel, pakolásokkal, súlycsökkentő programmal. Ám ha mindezt következetesen végigcsinálja, a végén eldobhatja a mankóit. Szabadon mozoghatott volna. Ezt azonban Hanna semmiképp sem szerette volna! Hiszen a mankó betegségének látható jele volt, amelynek jelenléte miatt mindenki tekintettel volt rá, még az idegenek is.
Életkedve aztán az évek során szépen lassan elapadt. És még rosszabb is következett: rossz döntéseket hozott, amelyek veszteséget jelentettek a cégnek. Hiányzott belőle a belső egyetértés, az öröm a munkában, semmi élvezetet nem talált benne, épp csak a kötelességét teljesítette. A szeminárium során világossá vált előtte, hogy ha sürgősen ki nem bontakozik a szülei kötelékéből, akkor az egész élete rámegy. Milyen sok gyermeket ér hasonló sors, mert -bár a legjobb szándékkal - a szülők olyan pályára kényszerítik, amely nem az ő választása! Ennek oka pedig az, hogy a szülők nem akarják őt, és vele a saját elképzeléseiket és vágyaikat elengedni. És ön? Hogy bánik ön a gyerekeivel? Vajon már rájuk nyomta saját elvárásainak bélyegét, vagy engedi őket szabadon választani? Ad-e teret nekik, engedi-e őket, hogy önmagukra találjanak? Ha igen, akkor gratulálok. Akkor ön valóban felelősségteljes szülő. Ha azonban szellemileg fogolyként tartja a gyerekeit, akkor itt a legjobb alkalom, hogy változtasson ezen.
Ez azonban mind a saját szellemi örökséged - örök időktől fogva rád vár, arra, hogy felébredj, és önmagadat saját tulajdonodként nyilvánítsd ki. Csak a régi énedet kell elengedned, hogy előtérbe kerülhessen az igazi éned - például éppen MOST! Három szabály a boldog és teljes élethez 1. Játssza a saját életében a főszerepet! Legyen elragadtatva önmagától! Gondoljon arra: aki nyerni akar, meg kell vásárolnia a sorsjegyet. Legyen önmaga "önmegvalósító oka"! Ne keressen tovább, ön a cél! 2. Sajátítsa el az "élvezet művészetét"! Tanulja meg, hogyan lehet a közönséges hétköznapokat különlegességgé alakítani. Ismerje fel, hogy ajándékok sora vár önre! A szeretet az az út, amit együtt teszünk meg, de önmagunkhoz érkezünk a végén. Tanulja meg azt is, hogyan kell a "lelki lábát ló-gázni" - vagyis egy kicsit kevésbé komolyan venni a dolgokat. Élje az életét! Az élet olyan játszma, amelyben csak nyerhet. Engedje meg az életnek, hogy fejedelmien megajándékozza azért, amit jókedvéből is megtenne. Minden "hová" távolabbra vezeti önmagától!
Nem emlékszik már, valószínűleg nem is akar emlékezni arra, amiben a félelme, szorongása gyökeredzik. Ahhoz azonban, hogy megszüntethesse, le kell ásnia a gyökerekig, és fel kell tennie a kérdést önmagának, hogy mi a végső oka a félelemnek. Tisztában van azzal, hogy mitől fél? Vizsgálja meg félelmeinek listáját, és megállapíthatja, hogy minden félelmének közös eredete van: - nem nagyon akaródzik elfogadni az életet mint olyat - nehezére esik az itt és mostot elfogadni - nehezére esik bizonyos helyzeteket elfogadni. Most már minden azon múlik, hogy tud-e azonosulni ezzel az egóval! Az egója szeret kényelemben élni. Csak semmi erőlködés, legyen minden szórakoztató, és persze ne is fájjon. De hát az élet nem arra való, hogy szórakoztasson bennünket. Végül is az élet iskolájába járunk, és az iskola célja a tanulás. Azt pedig még gyermekkorunkból tudhatjuk, hogy nem minden tanítási nap szerez örömöt. Igazi énünket, a lelkünket hidegen hagyja a szórakozás. Lelkünket a fejlődés, a haladás érdekli.
Őrizze meg ezt a listát. Akár mindennap is kiegészítheti! Meg fog lepődni, végül milyen hosszúra nyúlik ez a lista! Hiszen napról napra növekszik... Ha pedig átrágta magát ezen a könyvön, készítsen újabb listát. És ha most összehasonlítja és kiegészíti a két listáját, csodálkozni fog, milyen soksok, önmagán elvégzendő munkát tervezett be! A következőket szeretném elengedni: Két hét múlva szedje fontossági sorrendbe a lista egyes pontjait: Ébressze fel az intuícióját! Ha azt kérdezzük, miért fontos még az elengedés, a másik válasz erre az intuíció. Az intuíció adománya csak annak adatik meg, aki képes megszabadulni a mindennapok terheitől, a gondoktól, a stressztől és az aggodalmaktól, egyszóval: aki megszabadítja a lelkét. Az intuíció az ember lelke mélyén jön létre. Minden emberben megvan ez a lehetőség, ám a legtöbb ember szinte eltemeti magában. Elveszítik az intuíciójukat, mert a hétköznapi hajszában csak az anyagi javakat kergetik. És a látszat mögötti lényeg, amit eredetileg mindenki önmagában hordoz, elsikkad és elfelejtődik.
Megérett az idő a helyzet felmérésére. Túrja fel gondolati raktárait, mint a régi lomkamrát. Vegyen elő minden gondolkozási sémát, még ha porosnak tűnnek is. Lehet, hogy éppen ezek a régi, már nem is tudatos sémák határozzák meg, hogyan gondolkodik ma. Járjon körül szép kényelmesen a gondolatok raktárában, és nézelődjön. Nézzen meg mindent alul, felül, jobb és bal oldalon. Aztán döntse el, mi az, amit érdemes megőriznie, melyik az a gondolat, amely továbbra is konstruktív, pozitív és továbbgondolásra érdemes. Azt is határozza meg, mi az, amitől szabadulni kíván. A legjobb, ha írásban is rögzíti az eredményeket. Jegyezzen le minden olyan gondolatot, amely ma is kedves a szívének, és amelyet meg akar erősíteni. A negatív, zavaró gondolatokat jobb, ha külön lapra írja össze, hogy időről időre vethessen rá egy-egy pillantást. Például elhatározza, hogy megszabadul attól az irigységtől, amely a szomszédjai miatt rágja, vagy hogy a saját élete miatti elégedetlenséget akarja a szemétbe hajítani.
Soha ne mondja: most már olyan messzire jutottam, hogy innen nincs értelme visszafordulni! Az életünk megváltoztatásához soha nincs késő! Most jött el annak az ideje, hogy elméleti felismerését gyakorlatra váltsa. És ha egyszer elhatározta, hogy mától új életutat követ, akkor ne hagyja, hogy ettől bárki vagy bármi eltántorítsa. Ne tekintse a vereség, a kudarc jelének, ha hirtelen megváltoznak a céljai. Mindaz, amit eddig átélt, gondolt és elért, ahhoz volt szükséges, hogy olyanná váljék, amilyen mára lett: nyitottá az újra, fogékonnyá az élet lényeges dolgaira, és készségesnek arra, hogy új úton induljon el - mert a mély belső béke vágya tölti el. Próbálja meg egy hegymászó helyébe képzelni magát, aki több órás kemény menetelés után döbben rá, hogy rossz utat választott - olyan utat, amely kétségkívül a szakadékba vezet. A hegymászó abban a pillanatban, azon a ponton fordul vissza, amikor és ahol ezt felismeri. Akár az egész utat is megteszi visszafelé, hiszen tudja, hogy ez az életét menti meg.