MÚLT A volt szovjet laktanya zárt falai között egy teljes kisváros működött évtizedeken keresztül. Mára csak a falak maradtak, és a természet az úr. Magyarországon még mindig megtalálni a volt szovjet hadsereg lakóhelyeit, melyek szabályos kis városként működtek, hivatalosan elzárva a környező településektől. A régi épületek még őrzik a régi lakók emlékeit, és többnyire kifosztva ugyan, de mégis sokat elárulnak az egykori közösség mindennapjairól. A fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, ezért azok közlése, megosztása kizárólag a fotós engedélyével lehetséges. A cikkben szereplő képek Kovács Attila jóváhagyásával jelennek szellemváros található a Balaton közelében, a tóparttól tíz kilométerre, Szentkirályszabadján is. Az 1960-70-es években épített laktanyában orosz és ukrán katonák és családjaik laktak sok éven át. A közösségnek a saját kisvárosában lakótelepe, iskolája, óvodája, mozija, színháza, kultúrháza, sportpályája, postája, sőt étterme, bárja, boltja és még vágóhídja is volt. A laktanyát betonkerítés zárta el a külvilágtól, és egy bejárata volt csak, ahol kizárólag engedéllyel lehet ki- vagy bejutni.
A Szovjetúnió felbomlása idején egyre több katona és családja hagyta el a szolgálati helyet, így az 1990-es évek elejére teljesen lakatlanná vált a környék. Mostanra a természet is visszavette, ami az övé: bokrok, bozótok, fás területek és gaz lepte el az egykori szovjet városkát. A nyomasztó, különleges hangulatot exkluzív videón rögzítettük a helyszínen. Készülj a borzongásra! Az otthagyott holmik többségét már elvitték a fosztogatók, így vált a repülőtéri laktanya az évek során szellemvárossá. A területre belépni engedéllyel is veszélyes. Megfelelő ruházat nélkül a területet benövő tüskés bozót, vagy a földön szétterülő kitört ablaküvegek könnyedén sérüléseket okozhatnak. Valamint az elhanyagolt épültek leomlott, vagy az omlás küszöbén álló falai, tetőszerkezete sem biztonságos. A lerobbant városrész egy az egyben hasonlít Csernobilra. Az elhagyatott épületekből már elloptak mindent, ami mozdítható. Ottjártunkkor bármennyire is kerestünk korabeli emlékeket, iratokat, tárgyakat, csak egy nagyon is korunkbeli Fejér Megyei Hírlap oldalára bukkantunk.
A ma már használaton kívüli épület, a pár kilométerre fekvő Egercsehiben működő szénbányával volt összekötettésben. A bányából drótkötélpályán keresztül érkeztek a kitermelt ásványok, amit az úgynevezett szénosztályozóban kiválogattak, majd a pár méterre található vasútvonalon tehervonatok segítségével tovább is szállítottak. Szállások Mónosbél környékén >> Bazaltutca szurdok, ahol a betyárok bujkáltakA Bazaltutca szurdok egy 5-15 méteres bazalttömbök és rejtélyes hasadékok között vezető út, melynek hangulata olyan, mintha a fantasy filmek vészjósló erdei ösvényeinek egyikére tévedtél volna. A szurdok a Buruczky Ferenc tanösvényen található, melyet a térképen Hévíz közelében kell izgalmak viszont tovább fokozódnak, ha a sárga jelzésen letérsz a Vadlánlik felé, melyet mindenképp figyelmesen közelíts meg. Ugyanis a lábad előtt fog heverni egy 24 méter hosszú és 4 méter mély barlang bejárata. A barlang lakói ma már csak denevérek, azonban nem volt ez mindig így. A legenda szerint éltek itt remeték, a törvény elől bujkáló betyárok, sőt egy szerelmi bánatában búvóhelyet kereső leány is, akinek kísérteties éneke a mai napig hallatszik az erdő csendjéállások a közelben, Hévízen >>Nagyecsér – az egykor virágzó falu, ahol ma már csak 1 ember élA Mezőkövesd közelében található szellemfalu alighanem az egyetlen olyan település az országban, melynek mindössze egy lakója van.
A közelmúltban egy magánszemély birtokába került a "magyar Csernobil", vagyis a szentkirályszabadjai repülőtér szomszédságában lévő volt szovjet laktanya és a hozzá tartozó katonaváros, bukkant fel a hír a sajtóban. A hatvanas–hetvenes években épült komplexumban a lakóházakon túl minden megtalálható volt, hogy önellátó legyen, így a katonáknak és családtagjaiknak ne kelljen érintkezniük a külvilággal. Mára jóformán csak az épületek csontvázai, a lecsupaszított falak emlékeztetnek az egykori létesítményre. A Veszprémi út mellé kitett tábla csupán egy betonüzemet jelez két kilométernyire, de sejtjük, hogy valami mást is megpillanthatunk majd a végén, úgyhogy óvatosan ráfordulunk. Idővel egyenetlenné válik alattunk a murvával borított talaj, s mind gyakrabban kell kitérő manővereket tennünk a kisebb-nagyobb kátyúk miatt. Bal kéz felé aztán teherautókkal zsúfolt parkoló tűnik fel – nyilván a már említett üzemhez tartozik –, de mi jobbra tartunk, lépésben, mígnem egy kanyar után elhanyagolt panelházak sorát pillantjuk meg.