A gólyák lassan kiszorultak a kéményekrôl, csûrökrôl, és új fészkelôhelyekre, a villanyoszlopokra kényszerültek át. A villanypóznákra épült fészkek üzemzavart okoznak, így azokat fészektartó kosárra kell helyezni. A fészektartók azonban csak a könnyebb fészkeket bírják el, így ezeket rendszeresen karban kell tartani. Ez viszont komoly túlmunkát jelent a természetvédôk és az áramszolgáltatók számára. Az emberek gólyákhoz fûzôdô viszonya is gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben. Napjainkban már közel sem néznek barátságos szemmel a madarakra, sokakat kifejezetten zavar szemetelésük. A gólyákra nagyon sok veszély leselkedik a megerôltetô ôszi és a tavaszi vonulás során. Villanyvezetékek nagyon gyakran keresztezik a 10 gólyák vonulási útvonalát, melyeknek az alacsonyan repülô madarak nekiütköznek. A gólyák gyakran ráülnek a villanypóznákra, ahol sok esetben halálos áramütést szenvednek. Az emberek többsége elképzelhetetlennek tartja, hogy valakinek eszébe juthat erre a csodálatos madárra kezet emelni.
A nagyobb gólyacsapatok visszaérkezése május elejével véget ér. Ezt az idôszakot követôen a kaszálókon megjelenô 10 15 példányt számláló csapatok már nem ivarérett, illetve pár nélküli példányokból állnak (ezek az úgynevezett kajtár gólyák). Ez a gólyák képezik majd az utánpótlást azoknál a pároknál, ahol az öregek egyike a vonulás során elpusztult. Az ôszi vonulás augusztus közepén indul meg. Az elsô nagyobb vonuló csapatokat már augusztus második felében megfigyelhetjük. Elôször a fiatalok indulnak útnak, valószínûleg a még nem költô és néhány öreg gólya kíséretében. Fôként sík vidékeken, ahol gazdag a táplálékkínálat, akár 100 példányból álló csapatok is összegyûlhetnek. Az ôszi vonulás nálunk augusztus legvégén tetôzik, és szeptember elsô felében véget is ér. Azok a gólyák, melyeket elvétve még ezt követôen is meg tudunk figyelni, leginkább fiatal, legyengült vagy beteg példányok. Ezek a madarak általában nem képesek a hosszú vándorút megtételére. A telelôhely felé vonulásuk két fô irányban halad, Közép-, Kelet-, és Dél-Európa állományai átrepülnek a Boszporuszon, kelet felôl megkerülik a Földközi-tengert, majd a Nílus völgyét követve érkeznek Afrika déli csücskébe.
Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. "tollsarkantyú" is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún.
Gyakran nem fogadják el az új jövevényt. A legjobb megoldás az, ha az ilyen fiókákat állatkertekben, vadasparkokban próbálják meg felneveltetni. Az ilyen körülmények között felnövekedett gólyákat nyár végén ott fogják elengedni, ahol más fiatalokkal közös csapatot alkothatnak. A szabadon bocsátott gólyát ilyenkor is ajánlatos még pár napig figyelni, hogy tudott-e csatlakozni a csapathoz. Elôfordul, hogy a fészekbôl a szárnyait próbálgató, fejlett fióka esik ki. Ha a madár nem sérült meg, akkor kérjük a természetvédelmi szervek (nemzeti parkok) segítségét, akik az áramszolgáltatókkal közösen visszahelyezik a madarat. Ha megsérült a fióka, akkor is kérjünk segítséget a nemzeti parkoktól, mivel az állat állatorvosi kezelésre szorul. A segítség megérkezéséig olyan helyen tartsuk a gólyát, ahol a háziállatok (macska, kutya) nem tudnak kárt tenni bennük. Ha táplálni szeretnénk a madarat, akkor azt a gólya táplálékáról szóló fejezetben leírtaknak megfelelôen tegyük. Ha elpusztult gólyát találunk, vagy netán védencünk a segítség megérkezése elôtt elpusztul, csak védôkesztyûvel nyúljunk hozzá!
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Titkárság MME 4. Gömör Tornai Helyi Csoport 1121 Budapest, Költô u. 21.
A gátak elbontása így nemcsak a hódokat veszélyezteti, de egész ökoszisztémákat pusztíthat el. Bakó Botond szerint egyes állatok egyedei tömegesen pusztulnak el, csakhogy ez szinte láthatatlan folyamat. "Ez nem olyan, mint a szavannai felvételeken, ahol aszály idején tömegesen pusztulnak az állatok, és a tetemek ott hevernek a földön. A pelék és a cickányok a föld alatt hibernálódnak, nincsenek szem előtt, ahogy a vidrák vagy a hódok sem. Erről csak a szekemberek tudnak. Peléből már most sokkal-sokkal kevesebb van az erdőkben. " Még kevésbé lenne észrevehető, ha már nem élne több magyar szöcskeegér, pedig a korábban említett fajokkal ellentétben ez valódi kihalást jelentene, mivel ez a kis rágcsáló az egész világon csak Magyarországon, egy nagyon behatárolt területen él. "A magyar szöcskeegér a Bükk lábánál, elterülő magaskórós, kicsit nedves réteken fordul elő. A borsodi mezőség egyébként mocsaras, nagyon mozaikos élőhely, és még nyár végén is harsogó zöld szokott lenni, de idén már nyár elején is ropogott a fű a lábunk alatt.
Előző Következő Előfordulás nyáron az Ibériai-félsziget délnyugati részén, Közép-Európától Kínáig a 40-60 szélességi fokok között; télen a Szaharától délre eső területeken, Kelet-Afrikában, Pakisztánban, Észak-Indiában és Dél-Kínában; Dél-Afrikában és Namíbiában állandó Tápláléka kisebb gerincesek, gerinctelenek Szaporodás tojó 2-5 tojást rak, melyekből a fiókák 30-35 nap után kelnek ki IUCN Vörös Lista nem veszélyeztetett (LC) Washingtoni Egyezmény CITES II. Magyarországon fokozottan védett A gólyák közül a fekete gólya földrajzilag a legelterjedtebb. A fehér gólyához hasonlóan költöző madár, a magyarországi példányok Kelet-Afrikában telelnek. A zavartalan, nyílt erdőségeket kedveli. Patakoknál, tavaknál, mocsaraknál, folyópartokon táplálkozik, alkalmanként réteken is. Az ember közelségét kerüli. Elsősorban halakkal táplálkozik, de kétéltűeket, csigákat, rovarokat, rákokat és kisebb hüllőket, emlősöket és madarakat is zsákmányol. Általában a sekély vizekben jár táplálék után, zsákmányát csőrének erős ütésével öli meg.
Jó munkát, feledhetetlen szép élményeket kívánunk! Jósvafô, 2005. december 27. A szerzôk 5 Ismerjük meg a fehér gólyát! A Föld meleg és mérsékelt éghajlatú területein összesen 17 gólyafaj él. A fajok 70 150 cm-es nagyságukkal a termetesebb madarak közé tartoznak. Hazánkban két faj fordul elô, a fekete gólya (Ciconia nigra Linnaeus, 1758) és a fehér gólya (Ciconia ciconia Linnaeus, 1758). A fehér gólyának több alfaja ismert, Közép-Ázsiában a Ciconia ciconia asiatica Severtzov, 1872. illetve Kelet-Ázsiában a Ciconia ciconia boyciana Swinhoe, 1873. található. A fehér gólya elterjedése A fehér gólya Európa déli és középsô részén általánosan elterjedt. Nagyobb számban ott él, ahol megfelelô mennyiségû füves, nedves és tocsogós rétet vagy öntözött területet talál. A gólya a Brit-szigetek és Skandinávia területére régebben is csak a kóborlások során vetôdött el, a többi nyugat-európai országban azonban évtizedekkel ezelôtt még nagy számban költött. Napjainkra sajnos számos országban kipusztultak a madarak, vagy csak olyan kis állományaik maradtak fenn, melyek önállóan már nem életképesek.