Miről kéne egy szülésfelkészítő tanfolyamnak szólnia? Magáról a szülésről! A terhesség, az életmód, a toxémia és minden más megtalálható a terhességről szóló könyvekben, vagy az interneten is, de a lényeg, hogy hogyan küzdjél meg a fájásokkal, hogy hogyan épül fel a folyamat, hogy miként éled ezt meg lelkileg, csak a szülőszobán derül ki. Pedig ennek egyáltalán nem kéne így lennie. Tudatos testi és lelki felkészüléssel a szülést életed legcsodálatosabb eseményeként élheted meg. A legtöbben azt szeretnék tudni, mikor kezdődik és honnan tudhatják, hogy már elkezdődött. A rejtett vajúdás folyamatáról szinte sehol nem beszélnek, pedig ez az utolsó hetekben már megkezdődik, és ennek logikus folytatása a vajúdás kezdete, az első rendszertelen fájások megindulása. Egy vizsgálat kimutatta, hogy azok a kismamák, akik résztvettek szülésfelkészítő tanfolyamon, 20%-kal ritkábban estek át császármetszésen. Hány anyukától hallom mostanában, hogy mekkora csalódás volt a császár, mennyivel jobb lett volna rendesen szülni… Hogyan is vezet az út a császármetszéshez?
Később azt mondta, a vajúdásra bejön, de a kitolási szakban ő inkább kimegy, nem bírja a vért. Ebben maradtunk, így értünk a kórházba. Más kérdés, hogy a végén még a köldökzsinórt is elvágta, mert annyira ottfelejtette magát az események közepette. Aztán a szülőszobán ért minket pár meglepetés, és ha nincs olyan jó fej szülésznőnk, mint amilyen volt, biztos kellemetlenebb lett volna az egész. Szóval, lássuk, mi az, amire egy szülésnél egy férfiembernek szüksége lehet: Egy szülés általában jó hosszú ideig tart, így aztán érdemes bekészülni némi ennivalóval. Pár szendvics, valami ropogtatnivaló biztos, hogy jól fog jönni a következő órákban. Nem hiszem, hogy korgó gyomorral teljes figyelemmel tudná bárki is végigkísérni a vajúdást. A szülő nő nem nagyon ehet – még ma sem -, de egyes kórházakban a szőlőcukrot engedik, így egy csomaggal abból is érdemes bekészíteni. Hasonlóképpen szükség lesz innivalóra. A legjobb a szénsavmentes ásványvíz, ezt felváltva húzhatja meg a nagy esemény mindkét szereplője.
Mivel foglalkoztatok előtte és hogyan kanyarodtatok a szakma felé, amely Magyarországon talán még nem is annyira egyértelmű, ismert? Sári: Valóban egyikünk sem így indult, sőt tulajdonképpen nem is közeli szakmákból eveztünk át ide. Művészettörténész vagyok eredetileg és a három gyermekem születése idején még ezen a területen is működtem. Galériában dolgoztam, cikkeket írtam, valamint gyerekeknek szóló ismeretterjesztő sorozatot készítettem. De a harmadik gyermekem érkezése után úgy éreztem: nem szeretnék tovább a bölcsészettel foglalkozni. Eleinte azonban valami olyasmit tudtam csak megfogalmazni, hogy az élet vagy a halál érdekel igazán. Ekkoriban talált meg Márti az ötlettel, hogy indítsunk petíciót egy olyan szüléssel foglalkozó intézményért, amely a háborítatlan szülést helyezi előtérbe. Márti: Nagyon hasonló élethelyzetben voltunk Sárival, neki a harmadik gyermeke volt két és fél év körüli, nekem a második másfél éves, amikor a saját élményeinkből fakadóan elkezdtünk foglalkozni a kórházon belül zajló minél háborítatlanabb, természetesebb szülés témájával.