Az első tíz perc után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy semmi ilyen veszély nem fenyeget. A rendezők hibátlan arányérzékkel és remek stílussal nyúltak a történethez, minden kínálkozó közhelyet messziről elkerülnek. Úgy szórakoztatnak, hogy mégsem mulasztanak el minden morális üzenetet kétszer aláhúzni. A történet mégsem válik nyomasztóvá, és a könnyedség nem torkoll komédiába. Minden erőlködés nélkül éri el, hogy kettőt csavarjon a néző lelkén és még napokig motoszkáljon a gondolatai között. Az eszköztelennek egyátalán nem nevezhető mozi pedig azok számára is remek szórakozást jelent, akik szívesen gyönyörködnek a nyelvben: egyszerre használja a legválasztékosabb franciát és a fültörő szlenget. És miért válik tehát az év egyik legünnepeltebb filmjévé? Mert a fentiek szinte egyátalán nem fontosak. A történet az életigenlés és a szeretet ünnepe, két percnyinek tűnő órára lemossa rólunk a mindennapok szorongásait, a rutinok stresszét. Az akadályok legyőzhetővé, a nehézségek jutalom felé vezető útnak tűnnek.
FANSHOP Az érinthetetlenek (Aki legyőzte Al Caponét) A film összbevétele 106 240 936 dollár volt (). Eliott Ness szerepét Kevin Costner előtt sok más színésznek is felajánlották, mint például: Mel Gibson, Herrison Ford, Michael Douglas, de egyikük sem vállalta. (dailyfilmsan) 1987-ben a 5. legtöbb bevételt hozó film volt. (mamiéstöti2) A jelenet, melyben Al Capone egy vacsora alkalmával elővesz egy baseball ütőt, és agyonveri egyik emberét, valójában megtörtént 1929. május 7-én. Capone megtudta, hogy két alkalmazottja szövetkezett ellene, és azt tervezték, hogy megölik, majd ezt követően átveszik az hatalmat. A maffiózó egy vacsorán mindkettőjüket halálra verte egy baseball ütővel, majd fejbe lőtte őket. (hp) SPOILER Minden rendőr, aki alkoholt fogyaszt a film során, meghal. (hp)
Remek humorú, a művészetek iránt kiemelkedő tisztelettel rendelkező, amúgy igen tehetős férfi mindennapjaiba csöppenünk, aki személyzetének, illetve vagyonának köszönheti, hogy életben maradt balesetét követően. Természetesen kevesen bírják, az amúgy megfáradt és folyamatosan élcelődő természetét, így elég nagy gyakorisággal választ magának újabb és újabb ápolókat. Így találkozik Driss-el (Omar Sy), aki lényegében csak a segélyéhez elmaradhatatlan munkaügyi igazolásért megy Philippe-hez. Driss személyisége alapvetően rengeti meg az egész épületet, hiszen nagyszájú, trágár, szókimondó ember, aki teljességgel mellőzi a szánalom érzésének legapróbb megjelenését is. Mind tudjuk jól, hogy nincs is annál rosszabb érzés, mint mikor szánnak minket és ezzel gyakorlatilag folyamatosan emlékeztetnek arra a tényre, hogy betegek, vagy éppen sérültek vagyunk. Így természetes, hogy Philippe megpróbálja alkalmazni a különös idegent. Aki a magával ragadó természetével, a mindent elsöprő humorával, a maga nemes egyszerűségével, kiragadja Philippe-et a mély depresszióból, ezzel okot adva az életben maradásra.
↑ " De Palma megtalálja Al Capone-t ", az Allocinén, 2005. június 29(megtekintés: 2014. ). ↑ " Gerard Butler, 300 után... ", Allocinén, 2007. május 18(megtekintés: 2014. ). Függelékek Kapcsolódó cikkek Romolhatatlan Tilalom Az Érinthetetlenek című televíziós sorozat szintén Eliot Ness emlékein alapszik Külső linkek Audiovizuális források:Allocin Cine-Resources Quebec Cinematheque A film adatbázis (en) Allmovie (en) Amerikai Filmintézet (en) Az internetes filmadatbázis (be) FÉNY en) Metakritikus (in) Movie Review Query Engine (from) OFDb (in) Oscar-díj (en) Korhadt paradicsom
Egy egyszerre izgalmas és megnevettető képsor harangozza be, és egyben sűríti magába az egész filmet, keretként is szolgálva a történet magjához – minthogy a jelenet a mű vége felé megismétlődik és folytatódik. Driss-t és Phillippe-t már mint összeszokott párost látjuk száguldozni az éjszakai utakon, mígnem a rendőrök útját állják az életveszélyes szlalomnak. Hőseink a mozgássérült ember mesterien színlelt rosszullétére hivatkozva ússzák meg a büntetést. A rendezők így nem hagynak kétséget afelől, hogy a cselekmény a két ember sorsának összeszövődéséhez és barátságához vezet. Innentől tehát nem is a végkifejleten izgulunk, hanem a megvalósulás hogyanja köti le a figyelmünket, a két ember kapcsolata, apró rezdülései, a dialógusok remekül célba találó humora. Philippe ápolói állást hirdet, és a rengeteg – szociális tanulmányait vagy épp empátiakészségét hangoztató – jelentkező közül épp azt a srácot választja ki, aki csak azért jelent meg a válogatáson, hogy elutasítása után segélyhez folyamodhasson.
A Philadelphia – Az érinthetetlen (eredeti cím: Philadelphia) 1993-ban bemutatott amerikai filmdráma Jonathan Demme rendezésében, Tom Hanks és Denzel Washington főszereplésével.